Gyakori kérdések

Kis vizes élőhelyként MePAR rendelet 1. § 8. pontjában szereplő fogalomnak megfelelő kis vizes élőhely számolható el. Tehát az a szántó vagy gyep mezőgazdasági hasznosítású táblán található, nem termelő tájképi elem, amely
 a) vízborítottsággal rendelkezik, vagy vízjárta terület, vagy vízvisszatartásra használják,
 b) nem minősül kis tónak, halastónak vagy víztározónak,
 c) medre nem lehet bélelt vagy szilárd burkolatú,
 d) üde lágyszárú növényzet, illetve part menti vegetációra jellemző növényfajok jelenlétét mutatja, és
 e) minimum 5000 négyzetméter területű; Akár szántón, akár gyepterületen helyezkedik el, a kis vizes élőhely teljes kiterjedésében a mezőgazdasági parcella részét képezi, s a parcellának legfeljebb 50 százalékát foglalhatja el, továbbá nem akadályozhatja jelentősen a mezőgazdasági tevékenységet. Állandó vagy időszakos vízborítással rendelkezik, illetve a vizes élőhelyekre jellemző növényzet borítja. A kis vizes élőhely határát ott kell megjelölni a táblán belül, ahol a táblán termesztett haszonnövény művelése véget ér.

Igen, a HMKÁ 7 előírás ekvivalens módon teljesíthető a vetésváltás vagy a terménydiverzifikáció szabályainak megtartásával.  A növénydiverzifikáció szabályai: ha mezőgazdasági üzem szántóterülete 0-10 hektár között van, az üzem mentesül az előírás alól, 10 és 30 hektár között legalább 2 különböző növénykultúra és 30 hektár fölött legalább 3 különböző növénykultúra termesztése szükséges, a domináns kultúra területére vonatkozó %-os megkötésekkel. 

Igen, vannak ilyenek. Burgonya, napraforgó, káposztarepce, szójabab, cukorrépa, olajtök, valamint dinnye önmaga után nem vethető semmilyen körülmények között. Ugyanakkor megfelelően megválasztott és megvalósított másodvetéssel a sor megszakítható, a vetésváltás teljesülhet. Amennyiben a vetésváltás az üzemben nehezen valósítható meg akkor a termelő az előírást terménydiverzifikációval is teljesítheti. 

Nem csak a tarló, hanem a növény (legyen az tárgyévi főnövény vagy másodvetés, harmadvetés, stb.) szeptember 30-ig történő megőrzése is az előírás teljesítését jelenti.

A feltételesség HMKÁ 5. előírása során fontos tisztázni, hogy az előírás 3 féle erózióvédelmi intézkedést említ.
Az előírás szerint tilos 12%-nál nagyobb lejtésű területen a 16/2024. (IV.9.) AM rendelet 18. melléklete szerinti kapásnövények (ideértve a kukoricát, napraforgót) valamint őszi káposztarepce 24 cm-nél nagyobb sortávolságon való termesztése.
Kivételt képeznek a szabály alól a következők:
1.         A gazdálkodó direktvetést alkalmaz;
2.         A gazdálkodó szintvonalasan, vagy rétegvonalakkal párhuzamos művelést alkalmaz; vagy
3.         A gazdálkodó az eróziós jegyeket mutató lefolyási útvonalakon erózióvédelmi sávok kialakításával folytatott művelést alkalmaz.
A fenti megoldások kombináltan is alkalmazhatóak, a gazdálkodó szabad mérlegelésére van bízva, hogy a szántóterületén hol, milyen módszert alkalmaz az erózió elleni védekezés céljából, azonban elvárás, hogy a tábla teljes területét le kell fednie erózióvédelmi megoldással
Fontos megjegyezni, hogy erózióvédelmi sáv vagy sávok kialakítása csak akkor kötelező, amennyiben a szántó táblán a gazdálkodó nem alkalmaz az erózió elleni védekezésre a fentiek közül egyéb (1. 2. pontban szereplő) megoldást. Erózióvédelmi sáv alkalmazása esetén a sávokat a táblán belül a lejtővel párhuzamos tengelyen mérve átlagosan legalább 100 méterenként szükséges kialakítani.
Kiemelendő továbbá, hogy a tábla akkor minősül 12% feletti lejtésű területeken elhelyezkedőnek, ha
1.         2 hektárnál kisebb területű táblák esetében az adott tábla területének több mint 50%-a 12%-nál nagyobb lejtésű területen helyezkedik el, vagy
2.         2 hektáros vagy annál nagyobb területű táblák esetében az adott táblán belül a 12%-nál nagyobb lejtésű terület nagysága meghaladja az 1 hektárt

HMKÁ 5 szerinti erózióvédelmi előírás táblaszinten teljesítendő. A 12%-os lejtőt a MePAR-ban fedvényként lehatárolt területek jelzik. Annak megítélése, hogy egy adott tábla összességben 12% feletti lejtésűnek minősül-e, a 16/2024 AM rendelet 14.§ (2) bekezdése szerint történik. 
JFGK 1 szerinti erózióveszélyeztetett területeken betartandó követelmények tekintetében azonban a fedvény (akár foltszerű) területére vonatkozik a kötelezettség.

Nem. A talajnak háborítatlannak kell lennie, épp ez a direktvetés lényege. Szárzúzás, kaszálás viszont megengedett.

A feltételesség rendelet HMKÁ 5. előírása tételesen tartalmazza a lejtős területen csak korlátozások mellett termeszthető növénykultúrákat: Direktvetés, szintvonalas vagy rétegvonalakkal párhuzamos művelés, továbbá az eróziós jegyeket mutató lefolyási útvonalakon erózióvédelmi sávok kialakításával folytatott művelés kivételével tilos a 12%-nál nagyobb lejtésű területen a 18. melléklet szerinti erózió szempontjából kockázatos kapásnövények termesztése, valamint őszi káposztarepce átlagosan 24 cm-nél nagyobb sortávolságon való termesztése." Mivel a szója nem szerepel a 16/2024. (IV.9.) AM rendelet 18. mellékletében, mint kapásnövény, ezért a HMKÁ 5. előírás nem vonatkozik rá.

A víztestek mentén vízvédelmi sávokat kell kialakítani, amelyekre nem juttatható ki műtrágya, szervestrágya, növényvédő szer, talajkondicionáló készítmény és növénykondicionáló készítmény
 a) a völgyzáró gátas halastavak esetében a partvonaltól mért 5 méteres sávban,
 b) a MePAR-ban grafikusan megjelölt 5000 négyzetméter feletti állóvizek partvonalától mért 20 méteres sávban, valamint
 c) a MePAR-ban grafikusan megjelölt egyéb felszíni vizek partvonalától mért 5 méteres sávban, amely 3 méterre csökkenthető, ha a mezőgazdasági művelés alatt álló tábla 50 méternél nem szélesebb és 1 hektárnál kisebb területű. Minden esetben ki kell hagyni a kezelésből a növényvédőszerek csomagolásán található védősávot, amennyiben az nagyobb a fent megjelölt vízvédelmi sávnál.
 

Mivel a mepar képezi mind a kérelmezésnek, mind a TMR  vizsgálatoknak az alapját, ezért ha valahol vizet lát a TMR - a TMR nem csak azt látja, hogy ha víztükör van egy területen, hanem azt is látja, hogyha vízzel átitatott, vízzel telített a talaj - meg tudja különböztetni a szárazabb vagy normál nedvességű talajtól. Amikor ezt detektálja a Sentinel, akkor a TMR-ben már nem csak ez az információ áll az algoritmus rendelkezésére, hogy ott víz van, hanem az is, hogy az egy HMKÁ2 vizenyős terület. Ez fedvény szinten rögzített, tehát, hogyha egy adott fizikai területen víz van vagy vízzel átitatott a talaj, akkor ehhez az információhoz azonnal hozzá tudja társítani a TMR hogy ez egy HMKÁ2 terület és semmilyen szankciót nem fog előre vetíteni (hiszen a jogszabály és a KAP stratégiai tervünkben - ami az uniós szintű dokumentum, az egész jogszabályi struktúránk mögött - ez kivételként jelenik meg). Amikor egy HMKÁ2-es területen víz áll vagy oly mértékben átitatott vízzel a talaj, hogy ott gépi munkavégzés nem végezhető - márpedig nem végezhető ilyen esetben - ebben az időszakban a minimumkövetelmények (gyomosság) nem vizsgálandó, illetve úgy kell tekinteni, hogy az teljesül. Akkor kell a bármilyen nemű gyomossággal szemben föllépni - veszélyes gyomnövény vagy nagymértékű egyéb gyomosodás - amikor a víz oly mértékben visszaszorult a területről, hogy ott gépi munkavégzésre lehetőség van. Amíg a területen víz áll, az ugyanúgy talajtakarásnak tekintendő. Ha egy HMKÁ2 területen víz van és az ehhez kapcsolódó, vizes élőhelyre jellemző növények, ott a talajtakarás meglétét egyéb módon nem kell igazolni. Akkor van probléma a talajtakarás szempontjából, ha a területen nincsen se víz, se növény, se növényi maradvány. Az AKG-ban a pihentet terület nem támogatott, de a HMKÁ2 a tábla része, és azzal a hasznosítással kerül be az egységes kérelembe, ami a táblának a hasznosítása, tehát így AKG-ban is támogatott. A HMKÁ2, illetve a nem termelő tájképi elemek esetén vannak olyan vállalások, amik nem teljesíthetőek. A felhívásba egy területi tolerancia került beépítésre, de a jövőbeli cél az, a HMKÁ2 területek, illetve a nem termelő tájképi elemek és a védett tájképi elemek mentességet kapjanak azon vállalások alól, amelyek nem teljesíthetők ezen területeken.