Gyakori kérdések

A tájképi elemnek az ügyfél jogszerű földhasználatában levő területen kell lennie. A kötelezően megőrzendő, ún. védett tájképi elemek bármilyen mezőgazdasági parcellán elhelyezkedhetnek (szántó/állandó gyep/állandó kultúra). A 4% keretében elszámolható nem termelő területek és tájképi elemek csak szántó területen, a táblán helyezkedhetnek el.

A feltételesség rendelet „Biológiai sokféleség megőrzése –HMKÁ 8 előírás értelmében lehet több éven át pihentetett terület, de az ide vonatkozó szabályokat be kell tartani. Ezek a következők: 
 

„(1) A HMKÁ8 előírás alkalmazása során olyan, az Egységes kérelem rendelet szerinti parlagon hagyott terület fogadható el, amely 
a) legalább tárgyév január 1-jétől augusztus 31-ig terjedő időszakban (a továbbiakban: pihentetési időszak) pihentetésre kerül és
b) a pihentetési időszakban a kaszálékot nem hordják le a területről.  

(2) A pihentetés időszaka alatt gondoskodni kell a talaj takarásáról növényborítottsággal vagy a tarlómaradványok területen hagyásával. 

(3) A parlagon hagyott területen a kultúrállapot fenntartása érdekében a tisztító kaszálás, a szárzúzás és a tisztító legeltetés megengedett. 

(4) A mezőgazdasági termelőnek az egységes kérelmében nyilatkoznia kell arról, hogy a parlagon hagyott területen a pihentetési időszakban nem folytat mezőgazdasági termelést. Ha a mezőgazdasági termelő nyilatkozata szerint vagy a helyszíni ellenőrzés eredményeképpen megállapításra kerül, hogy a pihentetési időszakban mezőgazdasági termelést folytat, a terület nem fogadható el HMKÁ8 előírásban beszámítható területnek.

(5) Az öt évnél hosszabb ideig a HMKÁ8 előírás keretében parlagon hagyott területként elszámolt területet továbbra is szántóterületnek kell tekinteni.”

A feltételesség előírásait a gazdaság teljes területén be kell tartani, táblamérettől (és a táblára eső igényléstől) függetlenül.

1. HMKÁ 6 szerinti talajtakarás és AÖP szerinti mikrobiológiai készítmény kijuttatás teljesülhet egyszerre a sekély tarlóhántás elvégzésével (mivel a mikrobiológiai készítmények funkcionáláshoz elegendő a szármaradványok egy részének talajba dolgozása), ha ezt szeptember 30-a előtt elvégzi a gazdálkodó, 
2. HMKÁ 6 szerinti talajtakarás és AKG szerinti szármaradvány visszaforgatás a talajba nem teljesülhet egyszerre a sekély tarlóhántás elvégzésével (mivel a szármaradványok teljes tömegének talajba dolgozása a cél).

DE ha a gazdálkodó a szeptember 30-i dátumot követően a melléktermék talajba való tejes bedolgozását is megteszi, úgy mind a három elvárásnak eleget tesz (HMKÁ6, AÖP, AKG vállalás). Azaz szeptember 30-ig megtartja a talajborítást, ahol sekély tarlóhántást végezhet, a megfelelő mennyiségű melléktermék fenntartásával, majd szeptember 30-a után az AKG vállalás betartása érdekében a beforgatást is megteszi.

HMKÁ 5 szerinti erózióvédelmi előírás tekintetében: A 12%-os lejtőt a MePAR-ban fedvényként lehatárolt területek jelzik. Annak megítélése, hogy egy adott tábla összességben 12% feletti lejtésűnek minősül-e, a 14/2023 AM rendelet 13.§ (2) bekezdése szerint történik. 

JFGK 1 szerinti erózióveszélyeztetett területeken betartandó követelmények tekintetében azonban a fedvény (akár foltszerű) területére vonatkozik a kötelezettség.

A tarlómaradványok beforgatása csak szeptember 30. után lehetséges. Az ún. sekély tarlóhántás (ami maximum 10 cm mély tárcsázás vagy egyéb művelőeszközzel végzett beavatkozás) és a középmély lazítás (ha a lazító kések nyomvonalát leszámítva a talajtakarás biztosított marad) nem minősül beforgatásnak – amennyiben teljesül, hogy a növényi maradványok továbbra is betöltik a talajtakarási funkciót. Amennyiben a tarló elművelését követően a növényi maradványok olyan mértékben kerülnek a talajfelszín alá, hogy azok már nem töltenek be talajtakarási funkciót, úgy a terület nem felel meg a HMKÁ 6 szerinti talajtakarási előírásnak.

Nem kizárólag a termesztett növény faja, hanem pl. az állománysűrűség is meghatározza azt, hogy kellő fedettséget biztosít-e egy növénykultúra az erózióérzékeny területen. Pl. a repce 24 cm-nél nagyobb sortávra vetve nem biztosít kellő fedést, de gabonasortávra vetve már igen. Jellemzően a kapás növények sem biztosítanak kellő fedettséget nagy sortávjuk és tőtávjuk miatt. Az állománysűrűségen túl az is lényeges, hogy az adott növény meddig van a területen. Pl. a nyár első harmadában lekerülő hiába nyújt megfelelő fedettséget a betakarítás időpontjáig, ha utána egész nyáron és kora ősszel fedetlen a talajfelszín. Egy zöldborsó után tehát mindenképpen szükséges valamilyen talajtakarásról gondoskodni. Ezzel szemben egy ősszel lekerülő növényállomány időben megfelelő fedettséget biztosít (pl. szója).

A feltételesség HMKÁ 5. előírása során fontos tisztázni, hogy az előírás 3 féle erózióvédelmi intézkedést említ.
Az előírás szerint tilos 12%-nál nagyobb lejtésű területen a 16/2024. (IV.9.) AM rendelet 18. melléklete szerinti kapásnövények (ideértve a kukoricát, napraforgót) valamint őszi káposztarepce 24 cm-nél nagyobb sortávolságon való termesztése.
Kivételt képeznek a szabály alól a következők:
1.         A gazdálkodó direktvetést alkalmaz;
2.         A gazdálkodó szintvonalasan, vagy rétegvonalakkal párhuzamos művelést alkalmaz; vagy
3.         A gazdálkodó az eróziós jegyeket mutató lefolyási útvonalakon erózióvédelmi sávok kialakításával folytatott művelést alkalmaz.
A fenti megoldások kombináltan is alkalmazhatóak, a gazdálkodó szabad mérlegelésére van bízva, hogy a szántóterületén hol, milyen módszert alkalmaz az erózió elleni védekezés céljából, azonban elvárás, hogy a tábla teljes területét le kell fednie erózióvédelmi megoldással
Fontos megjegyezni, hogy erózióvédelmi sáv vagy sávok kialakítása csak akkor kötelező, amennyiben a szántó táblán a gazdálkodó nem alkalmaz az erózió elleni védekezésre a fentiek közül egyéb (1. 2. pontban szereplő) megoldást. Erózióvédelmi sáv alkalmazása esetén a sávokat a táblán belül a lejtővel párhuzamos tengelyen mérve átlagosan legalább 100 méterenként szükséges kialakítani.
Kiemelendő továbbá, hogy a tábla akkor minősül 12% feletti lejtésű területeken elhelyezkedőnek, ha
1.         2 hektárnál kisebb területű táblák esetében az adott tábla területének több mint 50%-a 12%-nál nagyobb lejtésű területen helyezkedik el, vagy
2.         2 hektáros vagy annál nagyobb területű táblák esetében az adott táblán belül a 12%-nál nagyobb lejtésű terület nagysága meghaladja az 1 hektárt

A HMKÁ 2 fedvény és a HMKÁ2 bizonyos területekhez kapcsolódó fenntartási szabályok taxatív fenntartási szabályokat tartalmaznak, tehát a jogszabályból világosan kiderül, hogy mi az, amit lehet, és mi az, amit nem lehet csinálni egy ilyen területen (amit biztos, hogy nem lehet akár milyen típusú táblán, ha van egy vizenyős HMKÁ2 poligon, ott nem lehet szántani, nem lehet 25 centinél mélyebben talajművelést végezni, nem lehet levezetni a vizet, stb.). Amennyiben gyepes területen, gyepes táblán van lehatárolva egy HMKÁ2 folt, akkor azt nem lehet szántóvá alakítani. Az első megközelítésben nincs akadálya, hogy akár egy gyepes, akár egy szántós táblán lehatárolt HMKÁ2 folt területén kis vizes élőhelyet rajzoljunk be, hiszen a kis vizes élőhelynek a megjelölése nem feltétlenül jelent átalakítást, de azért mérlegelni kell, hogy csak azért, mert valami HMKÁ2 folton van, attól nem lesz automatikusan kis vizes élőhely, és vice versa. A kis vizes élőhelynek megvannak a saját jogszabályban rögzített tulajdonságai, és amennyiben azt teljesíti egy ilyen folt, az első megközelítésben nincs akadálya, hogy ezt be lehessen jelölni. A kis vizes élőhely egy táblához kapcsolódhat, míg HMKÁ2 több táblához is. Tehát, ha a HMKÁ2 folt vagy fedvény, több táblához kapcsolódik, az már egy korlátozó tényező a kis vizes élőhellyé való átalakításban. A HMKÁ2-es fedvények és poligonok kialakításánál a tábla határokat nem kellett figyelnie az algoritmusnak. Ez egy felszínborítási indíttatású fedvény, illetve országos talajtérkép alapján készült, nincs tekintettel a táblahatárokra (pl. a 12%-os lejtők fedvényében lévő poligonok sem követnek táblahatárokat). Egy kis vizes élőhelynek - legyen az gyepes táblán vagy szántós táblán - minden esetben rendelkeznie kell azzal a tulajdonsággal, hogy a tábla része. A kis vizes élőhelybe nem lehet „virtuális" táblahatárokat rajzolni, mindenképpen fizikai határa kell legyen a táblán belül.

Ha nincsenek gyepalkotók a területen, akkor lehet PIH01-et jelölni, ha vannak gyepalkotók, akkor ideiglenes gyepet írjon az ügyfél, tehát GYE01 vagy GYE02.